Miközben, a Föld
tengelyének elfordulása, a 0 foktól a 360. fok felé halad, a részecskék nyomása
is fokozatosan növekszik. Ez nem jelenti azt, hogy a 360. földrajzi
hosszúságnál található tér a legnagyobb energia szintű részecskék elhelyezkedési
zónája.
Azért nő
folyamatosan a nyomás, mert a részecskék egymásra torlódnak, és minél többször
súrlódnak, annál magasabb energia szintre kerülnek. A súrlódáskor a
megnövekedett energia szintű elektronok átadják energiájukat a környező
fotonoknak, amelyek ezért kisugárzanak, és tovább emelik a környező elektronok
energia szintjét. A folyamat egyfolytában zajlik.
Azok a
részecskék, amelyek a legmagasabb energia szintre kerültek, a térben elfoglalták
a legmagasabb szinten lévő területeket.
A legmagasabb energia
szintű hely a Föld középpontja, és az
anyag keletkezéskor létrejött legsűrűbb helyek, a tengerek legmélye, a kőzet
hegységek, vulkánok, köpeny, magmakamra, vas mag, kéreg repedések, tengeralatti
árkok.
A pozitív energiájukat
elvesztett részecskék, amelyek balra pörögnek, és különböző nagyságú negatív
energia szinttel rendelkeznek, a mágnesség függvényében a hozzájuk legközelebb
eső nagyságú pozitív energia szintű részecskék közelébe vonzódnak Mivel a
pozitív részecskék pörgés iránya ellentétes a negatív előjellel rendelkező
részecskék pörgés irányával, egy kiegyensúlyozó mágneses taszítás lép fel,
amely a részecskéket stabil helyzetben tarja.
Fokozott
naptevékenység esetén, hatalmas pozitív energia többlet keletkezik, mint a Nap
átlagos működésekor, ezért a részecskék energia szintjei a normálistól nagyobbak
lesznek, amelyek nyomás növekedést váltanak ki.
A negatív energia
szinttel rendelkező részecskék ezt a változást nem tudják követni, ezért egyre
messzebb távolodnak, az általuk kiegyensúlyozott részecskéktől.
A 0.6 atmoszféranyomás
egy határérték, amely eléréséig még tart, az egyre lazább kiegyensúlyozó erő,
az értéket átlépve viszont, teljesen megszűnik a köztük lévő mágnesesség, és
azonnal elillan a vákuum tér.
A nagy energiájú
pozitív tartományban működő részecskék nehezebben oszlanak szét, mert a köztük
lévő kapcsolat erősebb, ezért tart el húsz évig a részecskék közötti kapcsolat
megszűnése.
Viszont a pozitív tér légköre, ahol a mágnes
szövedékben megtapadt atomok szintén laza kapcsolatban léteznek, gyorsan
bekövetkezik a felbomlás, és a Föld légköre is a világűrbe kerül, amely maximum
egy, két év, tehát minden élőlény megfullad.
A húsz év a Föld
teljes megsemmisülésének időintervalluma.
A légkör nyomásának
növekedése helyett, mégis az tapasztalható, hogy fokozatosan csökken a nyomás,
átmenetileg kissé növekszik, aztán megint csökken, esetleg stagnál, de a
végeredmény az állandó fokozatos csökkenés.
Ez, azért van
mert a lehűlés nyomás csökkenést vált ki, a felmelegedés pedig növekedést.
A kiegyensúlyozás
elve pedig itt a legszemléletesebb, mert hiába kellene már a pozitív térben
jóval egy atmoszféra felett tartanunk, mégis a nyomás csökkenését
tapasztalhatjuk.
A negatív előjelű
részecskék a pozitív részecskék megnövekedett energia szintjeivel arányosan
messzebbre kerülnek egymástól, és arányosan nagyobb szívó, illetve vákuumozó
hatást gyakorolnak a pozitív részecskékre, ezért 0.6 atmoszféranyomás
eléréséig, mint egy nyomás kiegyenlítőként szerepelnek a rendszerben.
Az egy atmoszféranyomás
az univerzum által kalibrált, amely értéken egy meghatározott jól működő rendszerben a különböző előjelű szubatomi részecskék megkeresik egymást és
szakadatlanul hozzák létre a térhez szükséges elemeket.
Ebben a térben zajlanak,
az éghajlati és időjárási folyamatok, amelyek hibátlan működés estén
állandósult és jól meghatározott jellemzőkkel bírnak.
Ha a rendszer
kezd megbomlani másféle időjárási folyamatokat eredményez, amelyek számunkra
szokatlanok, és nagyfokú éghajlati, időjárási anomáliák következhetnek be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése