A mágneses térkiegyenlítődés a részecske fizika szintjén

Miközben, a Föld tengelyének elfordulása, a 0 foktól a 360. fok felé halad, a részecskék nyomása is fokozatosan növekszik. Ez nem jelenti azt, hogy a 360. földrajzi hosszúságnál található tér a legnagyobb energia szintű részecskék elhelyezkedési zónája.

Azért nő folyamatosan a nyomás, mert a részecskék egymásra torlódnak, és minél többször súrlódnak, annál magasabb energia szintre kerülnek. A súrlódáskor a megnövekedett energia szintű elektronok átadják energiájukat a környező fotonoknak, amelyek ezért kisugárzanak, és tovább emelik a környező elektronok energia szintjét. A folyamat egyfolytában zajlik.

Azok a részecskék, amelyek a legmagasabb energia szintre kerültek, a térben elfoglalták a legmagasabb szinten lévő területeket.

A legmagasabb energia szintű hely a  Föld középpontja, és az anyag keletkezéskor létrejött legsűrűbb helyek, a tengerek legmélye, a kőzet hegységek, vulkánok, köpeny, magmakamra, vas mag, kéreg repedések, tengeralatti árkok.

A pozitív energiájukat elvesztett részecskék, amelyek balra pörögnek, és különböző nagyságú negatív energia szinttel rendelkeznek, a mágnesség függvényében a hozzájuk legközelebb eső nagyságú pozitív energia szintű részecskék közelébe vonzódnak Mivel a pozitív részecskék pörgés iránya ellentétes a negatív előjellel rendelkező részecskék pörgés irányával, egy kiegyensúlyozó mágneses taszítás lép fel, amely a részecskéket stabil helyzetben tarja.

Fokozott naptevékenység esetén, hatalmas pozitív energia többlet keletkezik, mint a Nap átlagos működésekor, ezért a részecskék energia szintjei a normálistól nagyobbak lesznek, amelyek nyomás növekedést váltanak ki.

A negatív energia szinttel rendelkező részecskék ezt a változást nem tudják követni, ezért egyre messzebb távolodnak, az általuk kiegyensúlyozott részecskéktől.

A 0.6 atmoszféranyomás egy határérték, amely eléréséig még tart, az egyre lazább kiegyensúlyozó erő, az értéket átlépve viszont, teljesen megszűnik a köztük lévő mágnesesség, és azonnal elillan a vákuum tér.

A nagy energiájú pozitív tartományban működő részecskék nehezebben oszlanak szét, mert a köztük lévő kapcsolat erősebb, ezért tart el húsz évig a részecskék közötti kapcsolat megszűnése.

Viszont a pozitív tér légköre, ahol a mágnes szövedékben megtapadt atomok szintén laza kapcsolatban léteznek, gyorsan bekövetkezik a felbomlás, és a Föld légköre is a világűrbe kerül, amely maximum egy, két év, tehát minden élőlény megfullad.

A húsz év a Föld teljes megsemmisülésének időintervalluma.

A légkör nyomásának növekedése helyett, mégis az tapasztalható, hogy fokozatosan csökken a nyomás, átmenetileg kissé növekszik, aztán megint csökken, esetleg stagnál, de a végeredmény az állandó fokozatos csökkenés.

Ez, azért van mert a lehűlés nyomás csökkenést vált ki, a felmelegedés pedig növekedést.

A kiegyensúlyozás elve pedig itt a legszemléletesebb, mert hiába kellene már a pozitív térben jóval egy atmoszféra felett tartanunk, mégis a nyomás csökkenését tapasztalhatjuk.

A negatív előjelű részecskék a pozitív részecskék megnövekedett energia szintjeivel arányosan messzebbre kerülnek egymástól, és arányosan nagyobb szívó, illetve vákuumozó hatást gyakorolnak a pozitív részecskékre, ezért 0.6 atmoszféranyomás eléréséig, mint egy nyomás kiegyenlítőként szerepelnek a rendszerben.

Az egy atmoszféranyomás az univerzum által kalibrált, amely értéken egy meghatározott jól működő rendszerben a különböző előjelű szubatomi részecskék megkeresik egymást és szakadatlanul hozzák létre a térhez szükséges elemeket.

Ebben a térben zajlanak, az éghajlati és időjárási folyamatok, amelyek hibátlan működés estén állandósult és jól meghatározott jellemzőkkel bírnak.

Ha a rendszer kezd megbomlani másféle időjárási folyamatokat eredményez, amelyek számunkra szokatlanok, és nagyfokú éghajlati, időjárási anomáliák következhetnek be.